0.01.

Sült csuka és ponty

     Huszonnegyedikén, mint minden más család, otthon ünneplünk. Együtt, mind a négyen. Na már most nálunk a karácsony eleve nem az ajándékozásról szól, hanem a fogásokról. Hisz az, hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat, az nálunk minden napi. A vacsorával tesszük másabbá ezt a napot. 

Már huszonharmadikán megfőzte a halászlevet, apa. Idén ő is szabad volt ekkor. Anya dolgozott, de mint általában csak este szokta elkészíteni az aranygaluskát, hogy másnap azt reggelizhessünk. Anya iszonyatosan nehéz helyzetbe van nap mint nap, mivel lisztérzékeny vagyok, így általában rám külön süt, főz. Tehát huszonnegyedikén aranygaluskát reggeliztünk, kivételesen tovább aludhattunk az átlagnál, így csak nyolc fele kellett felkelnünk az öcsémmel. Addigra már apa begyújtotta a kemencét. Elkezdtük megcsinálni a töltött káposztát majd megpucultuk a zöldségeket, ugyanis a vacsora zöldség ( cékla, répa, birsalma, gomba, brokkoli, kelbimbó, fehérrépa, krumpli, édeskrumpli) ágyon sütöttük meg a csukát és a pontyot. A csukát beirdaltam és közzé szalonna csíkokat tüzdeltem, kis kakukk fű, rozmaring, só bors. Ez az egy menü, amit eltudok készíteni. Vagyis elő tudom készíteni. A sütés folyamata már az apa dolga volt. Nem sok mindent tudok főzni, viszont ehhez a hal sütéshez és a zöldségekhez értek, ugyanis évekig olyan vegetáriánus voltam, aki csak halat evett. Majd változtatok rajta, de még nagyon friss bennem ez az egész. Ugyanis vas hiányos lettem s egyéb dolgok, ami miatt vissze kell térnem a kis kori étrendemhez. 

Mi nem szoktunk kiöltözni ekkor, ugyanis egész nap főzni szoktunk, egy vacsorára miért öltöznénk ki? Úgyis négyesbe ünnepeljük. Vagyis a szomszédba még olyan korú gyerekek laknak, akik még hisznek a Jézuskába, vagyis csak a legkisebbik. Ők szoktak át jönni egy fél órára beszélgetni, s általában valahogy mindig megérkeznek az ajándékok, mire haza mennek. 

Aztán elmennek, mi megvacsorázunk, utána ajándékozunk. S persze egy pár Solo kártya party sem maradhat el, ha van még hozzá erőnk. Idén volt. 

Az édesapám hobbi borász, nálunk a bornak elég széles kultúrája van a nagycsaládba. Nem volt kérdés, hogy a szüleimnek ezt ajándékozok. Mindkettőt a kedvenc incészetemtől vettem. St. Andre-tól az Áldás borukat a másik pedig a Kutyafáját névre hallgat. Tesómnak pedig egy gamer egeret vettem. 

A szokásos utolsó pillantba szoktam bevásárolni, s nem azért mert felelőtlen vagyok, hanem mert iszonyatosan nagy buli. Tudom, hogy 23-án mindig nyitva szokott lenni a bolt, ahol szoktam bort vásárolni. Tesómnak pedig általában máshonnan vásárolok. A programom tehát szent este előtti napon az, hogy nyugodtan felkelek, megiszok egy kávét, elkészülök, megveszem a borokat, majd tesómnak az ajándékát. Ez minden évbe ugyanaz. S ezzel ha végeztem, bemegyek egy-egy boltba,  Tesco, Mediamarkt és egyéb nagyobb üzletek, ahol csak nézelődök és közbe hallgatózom. Imádom az embereket. Nagyon szeretem őket megfigyelni. Azon a napon ők is feszültebbek, kimondanak vagy tesznek olyan dolgokat amiket nem gondolnak komolyan. Általában meghallok vagy tanúja vagyok egy-egy sztorinak, helyzetnek. Magamba pedig iszonyatosan jót mosolygok. 

Idén is ugyanezt tettem. Megvettem a borokat, majd mentem az extrem digitálba. Körülbelül egy fél órát vártam a sorba, amikor én következtem. Egy egész helyes srác ücsörgött a pultnál. Oda vittem neki az egeret, hogy ezt szeretném. Elkezdte mondani, hogy ez milyen jó paraméterekkel rendelkezik,  majd rákérdezett, hogy mivel játszok? Elmondtam, hogy az öcsémnek veszem, én nem játszom semmivel. Mire rákérdezett a koromra, hogy hány éves az öcsém és a többi majd kilyukadtunk oda, hogy nem-e érek rá holnap egy randira. Nagyon fura helyzet volt. Mert most hívtak először úgy randira, hogy párkapcsolatban vagyok. Mondjuk akkor is azt kamuztam volna, hogy van valakim, ha nem lett volna. Nem azért mert nem mennék el egy olyan sráccal, aki boltba dolgozik, hanem valószínűleg, ha velem megtette, akkor mással is. Kalandokba meg nem keverednék semmi pénzért. 

Tehát megvettem az egeret, kisétáltam magam és szétröhögtem a fejemet. Találkoztam barátnőmmel, aki karácsonyra egy olyan grafit ceruzát kapott tőlem, aminek a végébe magok vannak, s ha elülteti a ceruzával együtt, akkor ki nő belőle a növény. Bazsalikomot kapott. Megkávéztunk a Cafe Frei-be, majd mentünk haza.

Huszonötödikén. Ó micsoda sorrendet tartok... Tehát karácsony másnapján lazán felkeltem, megfürödtem, befejeztem az utolsó grafikai munkámat is. A szüleim elmentek délelőtt a templomba, majd az öcsém elment A nőjéért. Nem csípem. Na mindegy. Tehát csak délután háromra mentünk az édesapám szüleihez. A nagymamám testvére, Gyüre Imi és a családja volt még ott na meg az öcsém keresztszülei. A Gyüre család hiába távoli családtagoknak számítanak, mégis nagyon közel állnak apához. Abba a családba van egy bölcsis kis fiú, Zénó akivel játszottam míg a szülei kikapcsolódtak. Hamar jöttem haza, mivel még dolgoznom kellett. Ugyanis a jelenleg a Zákány szerszámháznak avagy a legidősebb uncsitesómnak dolgozok és szerettem volna karácsonyi ajándékként befejezni. 

Töltött káposzta és a két meglepi bor

Huszonhatodikán vagyis ma délre mentünk keresztapuékhoz. Általában ez változni szokott, hogy vagy ők vagy pedig mi tartjuk a karácsonyt. Ugyanis az édesanyám szülei már nem vállalnak ilyesmit. S nem azért, mert nem akarnak, hanem a nagyapám parkinzonkóros. Átok egy betegsség. Annyira sajnálom őt és mamát is, hogy a férje a szeme előtt napról napra épül le. Borzalmas lehet. Még anyának is rossz látni. Általában ezért van az, hogy anyával váltjuk egymást, hogy naponta meglátogatjuk őket. Van egy harmadik gyereke is mamának, anyának az öccse. De neki sikerült egy olyan feleséget kifogni, aki nem törődik se a nagycsaláddal, a saját családjával pedig három gyerekeik van. Na mindegy. Szóval a lényeg, hogy ők nem tartanak karácsonyt és idén a keresztszüleimnél ettünk úgy, hogy mi vittük a hortobágyi húsos palacsintát, krumpli pürét, krumpli salátát és tatármártást is. Az uncsimék ketten vannak testvérek, mindketten 25 év felettiek. Levi és Zsolti. Levinek a barátnője, Gréta vegetáriánus már kis kora óta. Tehát nekünk anya olyan töltött palacsintát csinált, hogy hús helyett gombával töltötte meg. Elég finom. Na meg vittünk töltött káposztát is amit apa csinált a kemencébe. A keresztszüleim pedig adták a helyett, a halászlevet vagy pedig a hús levest no meg a bor különlegességet. Mi is vettünk kettőt. Az egyik a Balla Géza pincészettől volt, ami szintén az egyik kedvencem. Ebéd után pedig lesétáltunk mamáékhoz, vittünk nekik egy kis sütit. Ott beszélgettünk egy sort, majd én haza jöttem, a szüleim pedig a keresztszüleimmel Piramis koncertre mentek. Még mindig ott vannak ám. 

Nyugiba

Az öcsém idén nem jött el keresztapuékhoz mert a barátnőjénél töltötte a napot. Rosszul szervezett. Kapott is egy kisebb letolást érte, totál jogosan. A barátomat egész karácsonykor nem láttam, még nálam van az ajándéka is. Megértem őt, hisz az ő szülei elváltak már nagyon régóta. Azóta már az édesanyjának és az édesapjának is van párja. Úgy hogy neki és a két testvérének, négy nagyszülőhöz kell mennük, két szülőhöz plusz a többi rokon, az uncsitesók és a többi. Szóval idén nem karácsonyoztunk együtt egy percet sem. Holnap meg már megy el, Pestre. 

Festőnek tanul a Képzőművészeti Egyetemen és holnap után lesz egy árverés, ahol két képét is lehet, hogy megfogják venni. Holnap erre fog készülődni. Én holnap dolgozom. Aztán a napján megint nem tudok oda menni mert rokonokhoz megyünk. Vasárnap meg Éva nap, hétfőn meg már úgyis jön haza. Elvileg. Vagyis inkább remélem, hogy a tervek nem fognak változni. Na mindegy. Amúgyis több mint kétszáz kilóméter van köztünk általában és csak két hetente, hetente találkozunk, már megszoktam. Szerintem ő is. Nyugodtan mondhatom a nevébe, pedig nem szeretek más nevébe nyilatkozni.