0.00.

Nyári kép

 Kelet Magyarország régiójában lakom, Magyarország egyik dinamikusan fejlődő városa mellett. Így sem fogalmaztam még meg, hogy vidéki vagyok. Városba lakok, egy kis városba, ahol mindenki ismer mindenkit mint régen a faluba. 

   Huszonegy évesen még mindig itthon lakok, amit őszintén meg mondok, hogy egyre jobban unok. Rengeteg örlődéssel jár. Elköltözni nem lenne értelmes dolog, hisz pénzkidobás lenne. Tudom, ha örlődök, akkor az lenne a megoldás ha költöznék, de nem az. Pocsékolás lenne, hisz jövőre már úgy sem leszek itthon. Megyek Egerbe vagy pedig Pestre vagy pedig külföldre. Jövőre most már tényleg sikerülnie kell. Csupán háromszor próbálkoztam eddig bejutni valamelyik két egyetemre, de még nem sikerült. Három éve próbálkozok. Három éve. Vagy a Képzőművészeti egyetemre szeretnék menni vagy pedig Egerbe, az Eszterházy Károly Egyetemre. Viszont már külföldöt sem zárnám ki. Egy jó kis külföldi egyetem.

Az a baj, hogy három év alatt olyan dolgokat láttam a felvételi közbe, hogy megundorodtam az egésztől. Minden a protekcióról szól. Minden. Adok neki még egy utolsó előtti esélyt, Egerre meg rágyúrok a lehető legjobban. Most már sikerülnie kell... Ha nem sikerül sem itthon, sem külföldön egyetemre mennem akkor kimegyek dolgozni. Halálra dolgozom magam és utána egy hátizsákkal bejárom a kitűzött helyeimet.

Néha reménytelennek látok mindent, néha lelket öntök magamba, hogy akkor jövőre minden szép és jó lesz. Borzalmas.

Nehéz ez az egész, hogy milyen címet is adhatnék az első posztomnak. Már nem ez az első blogom, de eddig vagy elhanyagoltam vagy elfelejtettem a jelszavam és nem tudtam belépni vagy ilyen dolgok. Most így karácsony utolsó napján, amikor lerendeztük a szokásos családi látogatásokat, mindenki elment a dolgára, egyedül itthon, pont tökéletesen ki tudok kapcsolódni. 

Egy bejegyzésnek mindig külön címet kellene adni? Olyan szürke hétköznapjaim vannak, hogy meg sem érdemlik. Sorszámozva lesznek.

Egy kép magamról, innen szinte minden kiderül a külsőmről. Az is, hogy rövid göndör vörös hajam van, nem nem természetes vörös, gyárilag barna és a göndörséget is rám tapasztották. Barna szemem van, szerintem ez is nagyszerűen látszik és az is, hogy egy barna nagy keretes szemüveg segítségével látok jól. Ez is kifejezetten szembe tűnő. Alacsony vagyok, kereken hatvan kiló. Tömör gyönyör. HAh. Én meg a szépség. Vicces. 

Az életem az Instagram és szeretem a Tumblr-t is néha napján. Vagyis mindig. A Facebookot azért nem töröltem még mert barátnőimmel ott szoktam beszélgetni, de amúgy nem használom. Esténként végig pörgetem, de ennyi.

Van az a duma, mikor jönnek a művelt emberek, hogy ők nem néznek tv-t. Nos én nem vagyok művelt ember és nálam ez nem is duma, én tényleg nem nézek tv-t. A szobámba nincs is, kivitettem mert csak a port fogja. Tényleg nem szoktam nézni, mert ha már nézek valamit akkor az legyen sorozat vagy mese vagy egy jó film, megszakítások nélkül. Baromi jól meg vagyok nélküle. Persze mikor a szüleim nézik kint a nappaliba, akkor nem fordítom el a fejem, hogy pfuj TV. De magamtól nem kapcsolom be, hogy na akkor nézzük meg mi van benne.

Általában azok az emberek akik nem néznek tv-t ők elutasítják az internetet és a jelenkori kütyüket. ÉN BAROMIRA HÁLÁS VAGYOK, hogy ebbe a korba születtem, mert nincs menőbb a 3D-nél, a drónoknál és az internetnek is meg van egy csomó szépsége, ahogy a Bluetooth-nak is és a wi-fi-nek is. A mobil internetről és a GPS-ről már ne is beszéljünk.

Szeretek olvasni, imádom a verseket és a regényeket is, de nem az Édes Annát. Mondjuk az pont egy érdekes költemény.. Inkább úgy fogalmazok hogy nem szeretem a kötelező olvasmányokat, ha nem látom értelmét. A mi sulinkba a Harry Potter és társai, a mai könyvek sose tartoztak a kötelezők közzé, mindig csak az őskövületeket támogatta a magyar tanárunk. Egyébként a Harry Pottert még nem is láttam, nem is olvastam, de szívesebben vettem volna kezembe mint a Kőszívű ember fiait.

Vannak még olyan filmek amiket még nem láttam mint például a Titanic. Na ekkor mindig mindenki ledöbben, hogy úristen, az a lányoknak egy kötelező film. NANEM. Ember nem tudna rá venni. Vagy a Star Wars, na azt sem láttam még, nem is értem mi ez az őrület mostanában. Hiányoznak a régi mesék, mint például a Frakk a macskák réme vagy a Nagy Ho-ho horgász.. Én ezek a mesék előtt kakaóztam reggel meg este. Vagyis ezekre emlékszem, ezek voltak a mindeneim. Bár apukám szerint a Teletabik nélkül meghaltam volna, ami igaz is mert azok voltak a kedvenc plüss figuráim, bár a mesére alig emlékszem. És ezeket még kazettáról néztem.. A kazettás magnó igenis hiányzik! Mennyire menő lenne már, ha a szobám tele lenne kazettákkal, CD-kel. Mert ha az a kor lenne, biztos, hogy tele lenne velük a szobám. Bár nem rossz dolog, hogy a netről már mindent le lehet szedni.

Egyetlen egy találmányt nem értek.. A floppy lemezt. Erre sose tudtam rá jönni, hogy az minek. CD az után megjelent nem sokára a hordozható USB, a pendrive, de erre a floppy lemezre még nem tudtam rájönni, hogy annak mi értelme volt.

Hobbimnak tekintem a fotózást. Volt egy olyan korszakom mikor filmes géppel fotóztam, Zenit TTL géppel, ami baromira tetszik és még mindig meg van, de rá jöttem hogy régen is meg ma is drágának számít, sokkal jobb a digitális gép. Volt egy kompakt gépem, az volt a legelső, Olympus, most van egy DSLR gépem, bár kezdő kategória, a Nikon D3100, de imádom és soha nem cserélném le egy profi gépre sem. Egy az, mert nem leszek profi fotós, mert annyira nem érdekel a fotózás hogy mindenféle kütyüt meg vegyek hozzá. Kettő, hogy még ehhez sem értek.

Nincs jogosítványom és nem is szeretnék. 

Párkapcsolatban élek. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mióta, de körülbelül 5 hónapja. Iszonyat hosszú sztori. Majd elmesélem. 

Dohányzom. 

Vegetáriánus voltam a körülbelül 6 évig. A napokba kezdtem el húst enni. Nagyon-nagyon nehéz, de egész egyszerűen muszáj. Muszáj.